Zsivány kapott nemrég egy nyakörvet. Piros színű, csont mintás. Meg persze hozzá pórázt is. A nyakörvet már nagyon jól viseli, nem nagyon akarja leszedni. A póráz viszont még nagy ellensége. Ha ráteszem, nem hajlandó mellettem jönni, csak leül és néz. Persze póráz nélkül olyan szépen jön mellettem, hogy csak na!

Ha jól emlékszem, kedden lesz 4 hete, hogy elhoztuk. Ez idő alatt rengeteg mindent megtanult már. Parancsra leül (na persze nem mindig, de elég nagy százalékban), odajön, vagy épp ellenkezőleg, elmegy valahonnan (például a fürdőszoba tabu, ott vannak most a vegyszerek).

A labdát már nagyon ügyesen visszahozza, de még nem nagyon akarja visszaadni. De ami késik, nem múlik.

Egyébként nagyon ragaszkodó, talán túlságosan is. Ha bezárom a konyhába, mert mondjuk felmosok, egyből panaszkodik. De szerencsére nem sokáig, átlag 5 perc alatt beletörődik a sorsába, hogy márpedig ő most bent marad a konyhában.

Ha egyedül hagyom, alapvetően nem rombol, bár a rádiót már megnézte közelebbről, valamint a táp tartó dobozát is leverte már az asztalról (üres volt). Azóta csak az asztal közepére pakolunk, hogy ne érje el. Ha egyedül van, pár percig reklamál ugyan, de utána szépen lefekszik és csendben marad.

Már nagyjából sikerült egy-két "orra koppintás" árán leszoktatni a kézharapdálásról, de a felugrálás még mindig megy. Persze nem akarok telhetetlen lenni, hiszen még nagyon kicsi.

Most éppen alszik. Betakartam egy nagy törölközővel, hogy ne fázzon.